Nagyon sokáig a homokba dugtam a fejem. Igazából nem tudtam, nem értettem, fogalmam sem volt arról, hogy mi is az az élet. És ezt most sem fogom tudni neked pontosan megmagyarázni, hiszen több nézőpontból is rá lehet világítani az “életünk értelmére”, de az biztos, hogy kapunk egy lehetőséget, hogy az életre a fejlődésünk katalizátoraként tekintsünk. Megjegyzem - ez pusztán egy lehetőség és nem kell élni vele, azonban számomra sokkal, de sokkal szórakoztatóbb és inspirálóbb így végig utazni a sokszor nem könnyű úton, mintha nem ismerném az életet áttranszformáló varázslást.
Ezen a héten kapunk egy kis extra löketet, hogy az egész életünkre úgy tekintsünk, mint egy sansz, egy egyedülálló esély a növekedéshez és a fejlődéshez.
A növekedéshez és fejlődéshez szükség lesz egy kis magyarázkodásra, mert a kollektív tudatossági szintünknek megfelelően ez valami szupergazdagsághoz vezet, de mint az utóbbi időben már a saját bőrünkön is tapasztaljuk, pontosan ez a célunk teszi “lassan” tönkre a világot.
Tehát mi lenne, ha most egyszer megállnánk és az anyagi bővülésünk, meggazdagodásunk helyett növekedésünk céljává a tudatosságunk, a bennünk élő szeretet tágulását tennénk?
De nem csak úgy - gyorsan átrohanva és belül bólogatva a mondandómon, hogy persze persze -, hanem úgy igazából.
Mit tennél akkor másképp?
Talán többet állnál meg egy nap saját lelkedbe fordulva nézelődni, kontemplálni?
Átgondolnád alaposan, hogy mielőtt szólsz valóban szeretettel van-e átitatva a mondandód? Vagy egyáltalán fontos-e elmondanod azt a sok mindent, ami benned van?
Tudsz-e csöndben lenni, úgy igazán és megelégedéssel végig tekinteni magadon?
Hogy veszed a levegőt? Képes vagy-e mélyeket lélegezni és érezni, ahogy a testedet átjárja a lélegzet?
Képes vagy-e lelassulni?
Ha megállsz és befelé figyelsz megláthatod, hogy mivel küzdesz. Hogy mi fáj igazán. Még lehet, hogy el is sírod magad vagy féktelen haragra gerjedsz. Kiemeled a fejed a homokból és megérzed azt, hogy nem vagy jól. Hogy már régóta nem vagy jól.
Ezen a ponton lesz szükséged egy csipetnyi bátorságra, hogy megengedd ezt magadnak. Ülj egy kicsit még és érezz együtt a benned dúló érzésekkel. Ha ezt meg tudod tenni, akkor egy kicsi lámpást, egy pislákoló fényt gyújtasz és ez a fény - a tudatosságod fénye - elkezdi megvilágítani és felolvasztani azokat a burkokat, amiket eddig erőnek erejével elrejtettél.
Itt kezdődik a varázslás. Az út csakis rajtad keresztül, az emberségeden, az emberi létezéseden keresztül vezet. Amikor az életet, az érzéseidet a fejlődésed katalizátorává teszed.
Amit ígérhetek, az az, hogy ez nem egy könnyű út, viszont ha ezt megtanulod elfogadni és szeretni, akkor az életedben létrejön majd mindaz, amit eddig kívül kerestél - és nem találtál. Találkozhatsz önmagad azon részeivel, amelyek rettegnek attól, hogy meglássák őket, és megteremtheted a szeretetet, az összetartozást és a biztonságot, amire szükségük van ahhoz, hogy ragyoghassanak. Te lehetsz az a szeretet, amire vágysz.
تعليقات