top of page
Szerző képeZsofia Fischer

A „NEM”ET MONDÁS MŰVÉSZETE


NEM. NEM. NEM. NEM. NEM.

A legelső szó, amit a legtöbb kisgyerek kimond és gyakorol nem csak heteken, hónapokon, hanem éveken és évtizedeken át.

Nekünk - felnőttként, nőként, anyaként - mégis sokszor a legeslegnehezebb nemet mondani. Miért is?

Hiszen tudjuk. Hiszen tudtuk, hiszen nem vagyunk mások, mint mindazok, akik nap nap után mutatják, tanítják, láttatják velünk, hogy a NEM az NEM.

Minden magyarázat nélkül. Szívből, zsigerből, egyszerűen. NEM.

Nem akarom. Nem szeretem (a spenótot). Nem csinálom (mert nem akarom, mert nincs kedvem). Nem (mert nem esik jól). Nem.

Nincs miért, nincs magyarázkodás, nincs agyalás, hogy „jujj, szabad-e, megtehetem-e”, nincs önmagam győzködése, hogy „mégis kellene, mert mit fog hozzá szólni”, nincs semmi, csak a NEM van. Az egyértelmű, zsigerből érkező és mindent átható NEM. (Mert ÉN tudom, hogy nekem mi a jó és mi nem, hiszen Én vagyok ÉN.)

Persze te is, aki most ezt olvasod, tudod mindezt. Tudod azt is, hogy szinte mindannyian megtanultuk gyerekkorunkban elnyomni ezt a nemet, mert nem volt szabad nemet mondani. Megtanultad a szabályokat követni, tökéletes gyereknek, tanulónak lenni és még ma is, amikor felnőttként már te írhatnád a saját szabályaidat, élhetnéd a saját életedet, a kondicionáltságod miatt még ma is másokét, a szüleid vagy a társadalom szabályait követed.

Minden egyes pillanatban, amikor olyat teszel, ami nem okoz örömet, nem tölt el energiával és lelkesedéssel, hanem úgy érezed, hogy ezt csak muszájból, „kell”ből, kötelességből, lemondásból teszed meg, minden alkalommal önmagadról mondasz le - arról az egyszeri és megismételhetetlen csodáról, aki te valóban vagy - valami vagy valaki másnak a javára. A legrosszabb, hogy ezt ráadásul öntudatlanul, a mintáidat követve teszed és a végén várod, hogy majd megdicsérnek, hogy végre valahára kiderül, hogy jó és szerethető vagy, hogy megfelelsz. De most szólok, figyelj, ezt soha, de soha nem fogod megkapni, vagy csak úgy, ha igen nagy árat fizetsz érte: teljesen lemondasz magadról, arról aki vagy, az egész életedről.

Gyerekként nem volt sok választásod. Ettél, amikor kellett, nem akkor, amikor éhes voltál. Felöltöztél, mert nagyi szerint megfázol, nem azért mert fáztál. Szégyenkezve lemondtál a játékról, mert túl nagy vagy már ehhez. Eltitkoltad a vágyaid, hogy ne legyél már ilyen követelőző. Lemondtál az álmaidról, mert ebből nem lehet megélni. Elidegenedtél az érzékelésedtől, érzéseidtől, a legbensőbb késztetéseidtől, végeredményben önmagadtól.

Pedig minden ott volt és ott van benned, minden őszinte, gyermeki, zsigeri IGENben és NEMben.

Szisztematikusan elengedted, elvesztetted önmagad. Nem volt választásod – mert ha továbbra is nemet mond a gyerek, akkor jön a büntetés, a dorgálás, akár a verés is, így gyerekként nem volt módodban megvédeni azt, aki vagy, megvédeni önmagad, a szíved és a benned élő mindent tudó lelket.

Ideje újból megtanulni azt, hogy ki vagy te. Ideje újból érezned. Ideje újból megtanulni szívből NEMet mondani, arra, ami nem te vagy.

Nem kevés munkába kerül sokszor megkeresni, megtalálni azt, aki benn van. Újból kapcsolódni, elkezdeni érezni, tisztelni és képviselni a benned lévő megkérdőjelezhetetlen tudást. Sokszor meg kell küzdeni nem csak másokkal, hanem még önmagaddal is önmagadért. Nem dacból, nem haragból, nem bosszúból, nem azért, hogy a másikat bántsd, hanem csakis egy dolog miatt: önmagadért.

Sokan fordulnak hozzám nőként, anyaként a harmóniát keresve. Saját tapasztalatból is tudom, ahhoz, hogy eljöhessen a harmónia, ahhoz nem a lakást kell csinosítani, szép ruhákat venni vagy kozmetikushoz járni, hanem felismerni önmagad ismét, és megengedni, hogy az légy, aki vagy. Merni visszatérni önmagadhoz, ami sokszor más, mint amit most ismersz és mutatsz a világnak. Merni kell másnak lenni, megújulni, változni és változtatni. Megtanulni megmutatni önmagad, képviselni a vágyaidat, szeretni, amit szeretsz és elengedni, nemet mondani arra, ami nem te vagy. Visszatenni a határaidat a megfelelő helyre. Így végre valahára az életed tényleg rólad fog szólni és nem másokról. Nem arról, hogyan tudsz mindennek, mindenkinek mindenek felett megfelelni. És lehet, hogy így el kell engedned azt az elképzelést, hogy te egy szupernő vagy, szuperanya vagy, de cserébe visszakapod önmagadat, a vitalitásodat, elégedettségedet, boldogságodat.

Különben marad az az érzés, hogy szétszakadsz, hogy cseppnyi időd és energiád sincs magadra, hogy te nem ilyen életet képzeltél el magadnak, és bármit és bármennyit is teszel, az sose elég. Ugye nem ezt szeretnéd?

Kezdj el nemet mondani. Csak úgy. Simán. Mert így érzed.

NEM. Nem. Nem.

Magyarázat, ideológia, kérdések és válaszok nélkül.

NEM.

Mondd ki hangosan.

NEM. NEM. NEM.

Vedd vissza önmagadat, az erődet és a hatalmadat az életed felett.

Nem attól élsz majd boldog életet, ha te leszel az, aki mindenkinek minden kérésére igent mond. Akkor leszel boldog, ha veszed a bátorságot ahhoz, hogy nemet mondj mind arra, ami nem te vagy.

Gyakorold, ha pedig nem megy, kérj segítséget. Ha korlátokba ütközöl, ha szeretnéd, de nem mered, akkor lásd meg, hogy mi az, ami fogva tart.

Mondj nemet, csinálj kevesebbet, hogy több maradjon belőled az életre.



Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comentários


bottom of page