Sokszor írtam nektek már arról, hogy mennyire, de mennyire kulcsfontosságú néhanapján lelassítani, megállni és úgy ránézni az életedre, mintha egy hegy tetején állnál. Onnan, egy magasabb, tágabb nézőpontból ránézni az életedre, arra, hogy hol vagy, miben vagy, hogy vagy és merre tartasz.
Nagyon könnyű belesodródni abba, hogy úgy csináljuk végig az életet, hogy az anyósülésen ülünk, ahelyett, hogy mi kormányoznánk. Ebben a felgyorsult világban sokan rohanunk nap nap után egyik helyről a másikra, programok és találkozók után este hazaérünk, és talán csak épp elég idő van még lenyugodni és elaludni, majd másnap reggel felébredünk, hogy újra nekivágjunk ennek a végtelen vágtának. Bár ez bizonyos időszakokra felvillanyozó lehet, hamar okozhat kimerültséget, és ami még fontosabb, folyamatosan csak reagálunk az életre és nem mi irányítjuk, hogy merre is megyünk.
Ha időt szakítunk arra, hogy átfogó képet kapjunk magunkról, feltesszük magunknak a kérdést, hogy elégedettek vagyunk-e az iránnyal, és olykor kiigazításokat hajtunk végre, akkor visszakerülünk a helyünkhöz tartozó vezetőülésbe. Ha felelősséget vállalunk saját utunk feltérképezéséért, akkor lehet, hogy egészen más irányba indulunk el, mint amit a társadalom és a családi elvárások jelöltek ki számunkra. Ez rövid távon kényelmetlen lehet, de hosszú távon sokkal rosszabb úgy leélni ezt az értékes életet, hogy soha nem veszed át a kormányt, és nem haladsz a saját utadon.
Az összkép vizsgálatával eltöltött idő rávezethet bennünket arra, hogy elégedettek vagyunk az utunkon haladva, de szeretnénk több időt a családdal tölteni, vagy több szabadidőt, hogy azt csinálhassuk, amit éppen akarunk. Előfordulhat, hogy szélsőségesebb változásokra is vágyunk, ehhez pedig a legjobb kezdet, ha egy kis időre letérünk az útról, hogy levegőhöz juthassunk és emlékezzünk arra, hogy kik vagyunk és mit is akarunk valójában. Ha ezt megtesszük, akkor visszavehetjük már magabiztosan a kormányt és a számunkra kényelmes sebességgel haladhatunk a kitűzött irányba.
Hosszú távon pedig csakis így tudunk végig utazni egy olyan életet, ahol a táj, az emberek pont olyanok, ami számunkra a legtökéletesebb az életben.
Nekem ezt adta a coaching, amikor először 13 éve találkoztam vele. Egy pár hónap alatt sikerült visszavennem a kormányt a kezembe és tudom, hogy egyedül képtelen lettem volna, hiszen talán még magam sem tudtam, hogy erre van szükségem. Csak azt éreztem, hogy nem vagyok boldog. Ennek köszönhetek mindent, hogy ma ott vagyok az életemben, ahol pont olyan a táj, amilyenre vágyom.
Ha te is szeretnéd visszavenni az irányítást az életedben, akkor itt tudsz hozzám ingyenes konzultációra időpontot foglalni: https://hu.soul-connected.com/.../intro-session.../book
Comments