A hétvégén aktívan elmélkedtem az újrakezdésről.
Lassan elmondhatom magamról, hogy profi (újra)kezdő vagyok és így talán egy kicsivel könnyebb végig mennem a folyamaton, ami hát, nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy nem (mindig) könnyű. Vagy talán még igazabb az, hogy kutya nehéz. Ami viszont segít, az a tapasztalat és a folyamatba, illetve önmagadba vetett hit és bizalom.
Talán többen is éreztétek, hogy az energiák besűrűsödtek az elmúlt napokban. Magyarázhatom ezzel vagy azzal, az átlagosnál többet érző, érzékelő emberek biztos, hogy érezték. Nálam ez a nyomás fejfájást és okkal, de leginkább ok nélkül rám törő pityergést okozott, élénk álmokat és hiába ültem a csodálatos óceánparton és pancsikoltam a legtündéribb kislánnyal csordultig telve hálával, hiába másztunk fel a magas hegyek és fenyvesek közé szelídgesztenyét szedni, sokat kellett tudatosan lélegeznem és jelen lennem, hogy végig tudjam csinálni a hatévessel ezt a hétvégét. Miközben kint éltük az életünket és bent zajlottak a belső folyamataim, nézegettem magamban, elgondolkoztam az újrakezdésről. Merthogy van, aki tudatosan tudva, és van, aki nemtudatosan sodródva, de mindannyian egyféle újrakezdésben vagyunk.
Ennek pedig az előfeltétele, a régi elengedése.
Amikor az anyagi biztonságomat és egyfajta identitást is adó multiból kiléptem és elkezdtem jógaórákat adni, csak úgy, és kezdőként bénáztam, vártam a jógázni vágyókat, akik nem jöttek, bárki mondta volna, sose hittem volna el, hogy pár évvel később annyian lesznek az óráimon, hogy még a csillárról is lógni fognak.
Amikor az életem alapjait meghatározó, a legfőbb biztonságot adó és jelentő ember, az édesapám a karjaim között halt meg és úgy éreztem, mintha a kínai nagy fal dőlt volna ki a hátam mögül, amikor hetekig, hónapokig mozdulni sem bírtam a dermedtségből, sose gondoltam volna, hogy bennem fog kigyökerezni a saját biztonságom és létem, és kivirágozni az életem.
Amikor az életemet megmentő és azóta is meghatározó jógaoktatást "cseréltem le" az anyaságra, sose gondoltam volna, hogy valamiben még jobb lehetek, még többet adhatok, mint a tanítás által. Sose hittem, hogy jó anya leszek, és ebben ma megingathatatlanul biztos vagyok. Mindemellett a jógagyakorlásom is egy sokkal magasabb szinten áll.
Amikor elkezdtem beszélgetni emberekkel, segíteni másokat a fejlődésben, az útjukon, sose gondoltam volna, hogy ez életeket, sorsokat, családokat ment és változtat meg. Ma már tudom, hogy sok lelket és életet inspirálok a kiteljesedés felé.
Egyik sem volt könnyű, mint ahogy most sem könnyű egy új országban újrakezdeni a életet. A nulla kilométerkőnél vagyok, itt van lehetőségem kigondolni, megérezni, hogy miért vagyok itt és mi a dolgom most. Merre induljak, merre vezet az utam. Nincsenek kívül fogódzók, még biztonságot adó kapcsolatok sem. Csak én. Egyik szemmel figyelve félelmetes is lehet, bennem mégis erősebb a lehetőségnek az érzékelése, illetve annak a biztos hite, hogy minden az utamon engem szolgál és visz előre.
Úgy mint, ahogy a kisbabának is meg kell tanulni (és meg fog tanulni!) járni hónapok néha frusztrált, néha jókedvű próbálozásait követően. A belső vezérlése, vezettetése viszi előre, magától is tudja, hogy mit akar, hogy fel akar állni, hogy el akar indulni, hogy el akarja érni a polcot, anyát, a labdát vagy a tesókát, úgy minden újrakezdésnél sokat dob a folyamaton, ha már tudjuk, hogy hová indulunk és leginkább miért. A válaszod viszont mindig belül lesz és senki más nem tudja megtalálni és megmondani, csakis te magad.
Az egyéni szinten túl, változik a világunk is.
Az a világ, amiben felnőttünk gyökeres és szükségszerű átalakuláson megy keresztül. A változás már elindult, és folytatódik a következő években. A kétségbeesés helyett, ahelyett, hogy foggal és körömmel próbálkoznánk még tartani magunkat a lassan szétmálló, leszakadó, bekövült régi mintákhoz és rendszerekhez, sokkal célravezetőbb lenne előre tekinteni. Közben persze meg lehet siratni, meg is kell gyászolni, azt, amit és akit magunk mögött hagyunk, nem zárkózni el, mindattól, amit érzünk, ugyanakkor szépen, hittel, nyugalommal és akarattal elindulni előre. Így is, úgy is meg fog történni a változás, a kérdés mindig az, hogy te ki vagy közben. Képes vagy-e tudatossággal jelen lenni, kapcsolódni a benned felbukkanó érzésekhez, fel tudod-e dolgozni közben mindazt, amit a külvilág tükröz benned.
Abban a pillanatban, ha képes vagy tudomásul venni, és talán várni is a változást, bízni abban, hogy most egy igazibb, a valós emberi értékekkel összhangban lévő világot építünk itt a földön is, akkor tükrözze ezt minden gondolatod és tetted. Kezdd újra, csináld a legfőbb isteni értékkel, a szeretettel összhangban és hadd írjak majd pár év múlva arról, hogy bár sose gondoltuk volna, de egy olyan világot teremtettünk meg, ami Heaven on Earth, azaz egy földi paradicsom.
Let's create MAGIC!
Comments