Sokan szeretnének szabadok lenni. Mégis, bármennyire is elönt egy hegycsúcson állva a napfelkeltét nézve, vagy a tengerben úszkálva az a mindent felülmúló, elsöprő belső öröm, a boldogság, az egy vagy két hetes jól megérdemelt nyaralás után visszatérsz a jól megtanult és begyakorolt minták szerinti élethez, a mókuskerékhez.
MENNYIRE VAGY SZABAD?
Úgy élsz, ahogy IGAZÁN szeretnél? Vagy megelégszel azzal, ami van, még akkor is ha lemondásokkal, önbecsapással jár, ha érzed, hogy valami mást, valami jobbat, többet, szebbet, igazabbat szeretnél?
Gondolj bele, milyen lenne úgy élni, hogy minden porcikád tele van örömmel, hogy egész lényed és az életed azt sugározza, hogy érdemes itt lenni a Földön?! (És milyen lenne a világ, ha mindenki eszerint élne?)
Csak inkább lebeszéled magad róla,
- inkább megnyugtatod magad azzal, hogy "hiszen Afrikában éheznek, akkor ugyan én itt mit siránkozom",
- inkább megelégszel, hiszen "mindened meg van és többet nem is kívánhatsz", vagy
- "biztos veled van a baj, mert neked semmi sem jó, semmi sem elég...."
- neked úgysem sikerülhet, mert nem vagy elég .... (válaszd ki a számodra megfelelőt:) szép / jó / okos / ügyes hozzá,
- mert egyszerűen ezt nem lehet.
Pedig az egy dolog, amiben biztos vagyok, hogy ezt kívánja a szíved és a lelked, akkor LEHET. Lehetséges szabadon élni, ez bármit is jelentsen számodra. Kellőképpen vágyni kell azt állapotot és tenni érte.
Csodálatosan inspiráló Michael története. Én imádom az életművészeket, mert az ÉLET EGY MŰVÉSZET. Napról napra élni, bízni, lenni és tenni, a legmagasabb jó szerint. Nézzétek, engedjétek, hogy megszólítsa bennetek azt, amit kell, ez a végtelenül szabad ember. https://www.youtube.com/watch?v=7gUh8j5ui0o&ab_channel=ScienceandNonduality
Comments