Húszas éveimben tele voltam érzelemmel, vagyis, ahogy mondani szokták, az érzelmek rabja voltam.
Az első munkahelyemen - ami nem más, mint egy hatalmas, amerikai multi - hirtelen jutottam előrébb a ranglétrán, és néhány év alatt olyan pozícióba kerültem, amire egyáltalán nem álltam készen (később jöttem rá, hogy talán nem is nekem való, de akkor még nem értettem ezt). Hatalmas felelősség, folyamatos jelentések a nálam jóval idősebb, legfőbb vezetőknek, és rengeteg munka. Miközben büszkén tekintettem magamra, hiszen még csak a húszas éveim elején jártam, és mégis megnyertem ezt a pozíciót mások előtt. Sikeresnek éreztem magam, és úgy tűnt, a környezetem is így látta.
De a valódi énem, a szabadságra vágyó, vidám lány nagyon szenvedett és küzdött a hatalmas nyomás alatt.
Előbb-utóbb észrevettem, hogy amikor este letettem a munkát és romantikus sétákat tettem a budai várban akkori szerelmemmel, mindig egy kis martinivel fejeztük be az estét. Lehet, hogy ez másnak nem jelent semmit, de én sose bírtam az alkoholt (már egy korty is a fejembe száll).
Gyakran viccelődöm, hogy ha nem találtam volna rá a jóga világára, talán alkoholista lennék, mert valahogy enyhíteni kellett volna az összes zűrzavart és érzést, amivel akkoriban küzdöttem. Tudom, ma sok más - még hatékonyabb - módszer is létezik a szorongásink csökkentésére, mint húsz évvel ezelőtt, de most arról szeretnék mesélni, hogy az én világom, hogyan fordult meg teljesen. Hogyan nyitotta fel bennem a jóga a mélyen elrejtett érzelmeket, és hogyan lettem az érzelmi életem mestere a saját utam során. Megtanultam, hogyan nézzek szembe az élet kihívásaival hatékonyan, hogyan használjam fel a az érzéseket a fejlődésem és kiteljesedésem javára.
Hiszen arra vagyunk teremtve, hogy átéljük az érzelmek teljes skáláját. Sokan közülünk azonban ódzkodunk a legmélyebb érzéseinktől. Gyakran még akaratlanul is menekülünk az örömtől, a siker elől, és tudatosan kerüljük a kellemetlen érzéseket, mint a kétségbeesés vagy a tehetetlenség. Elfogadjuk az élet szürke árnyalatait, ahelyett, hogy szembesülnénk a színek gazdagságával. Sokszor könnyebb elfojtani az érzéseinket, mint megküzdeni velük, ezért gyakran olyan dolgokhoz fordulunk, mint az alkohol, az ételek, a vásárlás vagy a túlzott tévézés, kütyüzés.
Átmenetileg lehet, hogy ezek valamelyike megnyugtat vagy eltereli a figyelmünket, de hosszú távon megakadályozza, hogy szembenézzünk a problémáinkkal, és talán megoldást vagy békét találjunk. Amikor elfojtjuk az érzéseinket, akkor lehet, hogy nem érzünk fájdalmat, de nem lehet öröm vagy gyógyulás sem.
Te mit szoktál tenni, hogy eltereld a figyelmed a benned lévő fájdalomról, félelemről, szorongásról vagy dühről? Hogyan próbálod elnyomni magadban ezeket az érzéseket?
Mintha a tested tele lenne mély, gennyes sebekkel, és te folyton csak cserélgeted rajta a kötszereket, de a seb sosem gyógyul be. Ha elnyomod magadban az intenzív érzelmeket, az lehet, hogy megnyugtat egy ideig, de közben megakadályozod, hogy a mélyebb szükségleteidre figyelj. Lehet, hogy az ételben vagy a vásárlásban találsz vigaszt, holott valójában lelki táplálékra van szükséged.
Az évek során megtanultam, hogy lehetséges és biztonságos is érezni, és így újra kapcsolódni az élet gazdag színeihez. Amikor úgy érzed, hogy egy bizonyos viselkedésmódot csak azért folytatsz, hogy tompítsd az érzelmeidet, állj meg, és kérdezd meg magadtól, hogy miért.
Mi az, amit nem akarok érezni?
Az érzések vizsgálata, segíthet megérteni, mi váltja ki az érzelmek elhalványítására irányuló vágyadat.
Talán valamire nemet akarsz mondani, de nem mersz.
Dühös vagy, de a félsz a konfliktustól.
Gyengének, tehetetlennek érzed magad és nem tudod mitévő legyél.
Szomorú és elhagyatott vagy, és úgy érzed, hogy nem áll melletted senki, aki segít.
Ahogy elindulsz a gyógyulás útján, fokozatosan elengeded majd a függőségeidet. Észreveszed, hogy már nem nyitogatod percenként a hűtőt, vagy nem eszel egy falat csokit a párod háta mögött. Az érzékek, amelyeket korábban köd borított, élesek lesznek. A sokáig elrejtett traumák és fájdalmak a tudatod előterébe kerülnek, és feltárulnak, hogy meggyógyíthasd őket. Felfedezed mélyebb énedet - egy olyan énedet, amely bátran és méltósággal képes megtapasztalni és feldolgozni az intenzív érzelmeket.
Ebben tudok segíteni neked.
Míg én több-kevésbé "véletlenül", egy láthatatlan kéz által vezetve, bukdácsolva találtam meg a kiutat érzelmeim útvesztőjéből, neked sokkal könnyebb a dolgod.
Nincs olyan kliens, aki ne érkezett volna hozzám egy hatalmas zsáknyi összevissza érzéssel, és nincs olyan, aki ne érezte volna könnyebben magát a szembenézés után.
Gyere, és változtasd meg a világod! Írd újra a történetedet, hiszen a tudatunkban elraktározott érzéseink teremtik meg az életünket. Itt rejlik egy végtelen, kreatív teremtő erő, ami téged szolgál(hat) egy életen át.
Nézz körül az életedben, és ha van valami, ami jobb is lehetne, ne habozz! A kulcs a te kezedben van.
Szeretettel:
Zsófi