A valódi szabadságot csak az éri el, aki nemcsak fizikai síkon, hanem érzelmileg is szabaddá válik. Érzelmeink felfedezése és feldolgozása, a múlt elengedése, magunknak és másoknak való megbocsátás, és a saját igazságunk magunkhoz ölelése vezet el ehhez a szabadsághoz.
A legfájóbb börtönöm az érzelmeim voltak. A külvilág kisebb-nagyobb rezdülései folyamatosan megtépáztak. Leginkább egy marionett bábuhoz voltam hasonló, akit a bábos mozgása és szándékai irányítanak. Kiszolgáltattam magamat, az érzéseimet és végeredményben az életemet másoknak (általában a hercegnek a fehér lovon), átadtam mindenfajta felelősséget az életemmel és az érzelmeimmel kapcsolatban a külvilágnak. Igyekeztem megfelelni mindenkinek mindenhol, hogy elég jó legyek és szeressenek. Ki voltam szolgáltatva nemcsak mások szeretetének és jóindulatának, hanem a bennem élő sérült kisgyerek a világ történéseire adott válaszainak is. Az életem és az érzelmeim olyanok voltak mintha egy hullámvasúton ülnék, sose tudtam mikor lesz a következő hullámhegy vagy hullámvölgy. Nemcsak nem tudtam kifejezni az érzéseimet, leginkább nem is értettem, nem is éreztem őket.
Valójában akkor, csakis akkor kezdtem el szabaddá válni, amikor teljes, 100%-os felelősséget kezdtem el vállalni az érzelmi életemért. Amikor minden szintemen megértettem hogy a belső zavarokat, az érzelmi fájdalmaimat, csakis akkor tudom átalakítani, amikor elfogadom, hogy ezek valójában a fejlődésemet elősegítő tényezők.
A jóga és a meditáció segített, hogy elkezdjek rálátni a bennem lévő zűrzavarra és rövidebb-hosszabb időre képes legyek elengedni az érzelmeimmel való azonosulást. A terápia és coaching tovább vitt egy-egy élethelyzet feldolgozásában, azonban a legnagyobb segítséget és áttörést számomra az RRT segítségével végzett önmunka eredményezte, amely során nemcsak önmagam legmélyebb, legárnyékosabb részeivel sikerült szembenéznem, hanem feldolgoztam a bennem felgyülemlett érzelmi szemetet és hatalmas gyakorlatot szereztem a érzelmeim hatékony kezelésében.
Elképzelésem sem volt arról, hogy lehetséges, nemhogy arról, hogy milyen fantasztikusan felszabadító érzés ma ebben az érzelmi biztonságban és szabadságban élni. Érzéseim minősége, érzékelésem teljesen megváltozott, a hullámvasútról átszálltam egy finom, végtelenül puha varázsszőnyegre, amin repülve, nyitottan fedezem fel a világot. Többé nem kell megvédenem magam másoktól, a világ történéseitől. Képes vagyok nyíltan és őszintén kifejezni az érzéseimet az ítélkezés, megszégyenülés vagy megtorlás félelme nélkül. (...persze van, hogy félek, de azért még csinálom...) Az élet egyik legnagyobb ajándéka másokkal mélyebb szinten kapcsolódni, bizalmon és kölcsönös megértésen alapuló értelmes kapcsolatokat építeni és megtapasztalni az igazi szeretet állapotát.
"Az igazi szeretet, boldogság és béke csak akkor virágozhatnak, ha sikerül megszabadulnod az elméd uralmától. Azonban nem azt mondanám, hogy ezek érzelmek. Az érzelmeknél sokkal mélyebb szinten találhatók. Ezért teljes tudatossággal kell rendelkeznünk az érzéseink felett, és képesnek kell lennünk érezni azokat, mielőtt eljuthatunk odáig, ami azokon túl van. Az érzelem szó jelentése a latin emovere-ből ered, ami annyit jelent, hogy zavarni."
Eckhart Tolle